Természetgyógyászat

Az emberi egészség tudományos ismerete ma széles skálán mozog. Alapvetően fontos, hogy az orvosok az emberi testre és annak funkcióira összpontosítsanak. Ez a specializáció egyrészt jelentős előrelépést tett a diagnózis felállítása és a kezelés területén, másrészt viszont az orvosokat arra késztette, hogy elveszítsék azon érzéküket, mellyel az embert komplex lénykénk kezelik.

A természetgyógyászat kapcsolatba hozza az embert az őt körülvevő természettel. A gyakorlat következetesen megerősítette, hogy a természetben élő szervezetekhez hasonlóan az emberi test is rendelkezik öngyógyító- és regenerációs mechanizmussal.

Ennek az erőnek az egyik leglátványosabb megnyilvánulása, – mely minden élőlény számára adott – a sebgyógyulás látszólag egyszerű folyamata. Az is csodálatos, ahogyan a szervezet legyőzi a fertőzést okozó baktériumokat, vagy regenerálódik, miután megszabadult a dohány- vagy más drogfüggőségtől.

A tudományon alapuló természetgyógyászat olyan feltételek megteremtésére törekszik, amelyek támogatják a természet öngyógyító erejének befolyását.

  • Arra törekszik, hogy megsemmisítse azon káros anyagokat a szervezetben, amelyek rontják az életfolyamatokat és veszélyeztetik az egészséget. Ezt például a tisztító kezelésekkel éri el, amelyek javítják a légzőrendszer, az emésztőrendszer, a bőr és a bél működését.
  • Természetes eszközök használatával, mint amilyenek a víz, nap, levegő és gyógyiszap megújítja a gyógyító folyamatokat. Ennek felgyorsítása érdekében kiegészítő tényezőket alkalmaz, beleértve a testmozgást, a megfelelő táplálkozást, a gyógynövények használatát, a pihenést és a pozitív mentális hozzáállást.

A természetgyógyászat nemcsak a betegség megnyilvánulásainak kiküszöbölésére irányul (ezt modern gyógyszerek alkalmazásával meglehetősen könnyű elérni), hanem célja az emberi egészség helyreállítása, a test természetes regenerációs képességének megerősítése révén. Ily módon eléri a betegségek okainak feltárását és kiküszöbölését.

Mivel a természetgyószát azon a feltevésen alapul, hogy a természet és az összes élőlény gyógyító ereje a Teremtőtől származik, és hangsúlyozza az ember szellemi dimenzióját, a hivatalos orvostudomány már régóta nem tekinti tudományosnak. Ez azt a benyomást keltette, hogy az orvostudomány két ága összeegyeztethetetlen, vagy legalábbis nagyon távol esik egymástól.

A hivatalos orvoslás megpróbálja megakadályozni a nem kívánt „növekedést”, és megsemmisíteni az ellenséges organizmusokat illetve tumorsejteket. Minden erőfeszítést megtesz a betegségek gyógyítására, az allergiás reakciók és más nem kívánt jelenségek elkerülésére . Ezért elsősorban a betegség tüneteivel foglalkozik. Az összes elérhető gyógyszert felhasználja: gyulladáscsökkentő gyógyszereket, antibiotikumokat, amelyek elpusztítják a baktériumokat, vagy kemoterápiás szereket, amelyek eltávolítják a rákos sejteket.

Bár jelentős terápiás eredményt sikerült elérni ily módon, be kell vallani, hogy a gyógyulás gyakran csak látszólagos. Ennek a kezelésnek nemkívánatos mellékhatásai vannak. Gyakran abból fakadnak, hogy az embert nem egész lénynek tekintik, amely ösztönösen szorosan kapcsolódik a természethez.

Másrészt, a természetes gyógyászat sokszor eltávolodott az objektivitástól és a racionalitástól, és a keleti eredetű misztikus tanokra támaszkodott. Ily módon vesztett a valósághű alapjaiból és gyógyítási képességéből.

Feltvetődik a kérdés, van mód arra, hogy a klasszikus orvoslás összekapcsolódjon a természetgyógyászattal, hogy mindkettő hasznunkra legyen?

A természetes és a klasszikus orvoslás akkor találkozik, amikor például a természetgyógyászatot gyakorló orvos rájön, hogy a természetes gyógymódok gyógyító hatásaival kapcsolatos ismereteit és tapasztalatait megerősítette és kiegészítette a klasszikus orvoslás, különösen a biokémiai és a fiziológiai kutatása terén. Kölcsönös együttműködésük másik példája pedig, amikor a klasszikus orvostudományi képviselő rájön, hogy egy adott betegség kezelésekor nem elegendő egy adott baktérium elpusztítása, hanem sokkal tovább kell menni.

Sok szakember gazdag tudományos természettudományi ismeretekkel rendelkezik. Az emberi test, védekezési és gyógyító képességeiről alapos ismeretekkel rendelkeznek, melynek köszönhetően ezek az orvosok ésszerű és objektív intézkedéseik keretében alkalmazzák a természetes gyógyulást.